A consumerist.com portál arról értekezik cikkében, hogy vajon a végfelhasználók, vagyis a fogyasztók büntetése-e a legcélravezetőbb megoldás a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemben. Példaként egy brit ügyet említ.

Tavaly a helyi hatóságok az egyik határellenőrző ponton lefoglaltak egy csomagot, amely hamis Nike cipőket tartalmazott. A hamisítványokat magánszemélyek rendelték külföldi weboldalról. Mivel a brit jogszabályok szerint védjegyjogi jogsértésnek minősül az országban bejegyzett védjegyeket sértő termékek importja, bíróság elé került az ügy. A megrendelők közül egy fő kivételével mindenki elfogadta a Nike vádjait. Az az egy viszont azzal védekezett, hogy a rendelt cipőket eredetinek hitte. A bíróság ezt az érvelést nem fogadta. A bíró állásfoglalása szerint ugyanis nem az számít, hogy a megrendelő mit hitt, hanem az a tény a fontos, hogy az országba behozni kívánt cipők nem eredetiek. A bíró, bár a cipőgyártó mellett foglalt állást, felvetette a kérdést, szükséges-e, hogy ilyen drasztikus módon a fogyasztókat citálja bíróság elé a cég jogainak érvényesítése érdekében. Igaz,  azt elismerte, hogy ilyen helyzetben a Nike-nak nincs más jogvédelmi lehetősége. Végül a fogyasztót nem büntették meg, az ügyet azzal az ígérettel zárták, hogy az érintett soha többé nem vásárol hamisítványt.

Visszatérve a lead-ben feltett kérdésre: számos ország jogalkotóiban felmerült már a lehetőség akár elviekben, akár a gyakorlatban, hogy a fogyasztót is büntethetővé tennék, ha hamis terméket vásárol. (Legutóbb például nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy az olasz hatóságok 1000 euróra büntettek egy turistát, aki hamis Louis Vuitton táskát vásárolt) Mit gondoltok, valóban az a fogyasztók hamis termékektől való elriasztásának legjobb módja, ha felelősségre vonhatók megvásárlásukért?