Korábban luxus, ma már megfizethetőbb ínyenc csemegének számít a gyapjasollós rák a kínai fogyasztók körében. De ahogy majd minden más terméket, úgy ezt a  fogyasztási cikket is utolérte a hamisítás, ezért a Yangcheng-tavi halász szövetség különböző ötletekkel próbálja igazolni a tóból kihalászott rákok eredetiségét. Korábban lézerrel égették a páncéljukba eredeti élőhelyük nevét, az idei halász szezonban pedig 15 millió műanyag címkét (melyen még egyedi szériaszám is szerepel!) osztottak szét a halászok között, amelyek a rák páncéljára ragasztva szolgálnak hitelesítőként.

Ínyenc falatok?

A Yangcheng-tóból kifogott rákoknak különleges, édeskés ízük van, amelyet a szakértők szerint élőhelyük sajátos ökológiai adottságainak köszönhetnek. Hogy hogyan lehet ezt hamisítani? Az ízt sehogy (legalábbis bízunk benne…), de a dolog egyszerű. A laikus fogyasztó nem tud megkülönböztetni két azonos fajba tartozó állatot, így egyszerűen rámondják, hogy a rák a tóból lett kifogva. Ha a vásárló megeszi, akkor esetleg észreveszi a különbséget, de addig nem. A halászok becslése szerint évente tízszer annyi hamis, mint valódi rákot adnak el a kereskedők.

A rákhamisítás egyébként egy klasszikus üzleti történet eredménye. Miután Kína gazdasága elkezdett fellendülni, egyre többen kerültek jobb anyagi körülmények közé, így egyre nagyobb lett az igény a különleges fogyasztási cikkek iránt.  A kereslet hamar nagyobb lett, mint a Yangcheng-i kínálat, úgyhogy rövid úton felbukkantak az ország más édesvizeiben kifogott rákok, amelyeket a 30 százalékkal magasabb eladási ár reményében Yangcheng-iként kínáltak a kereskedők.

A jelentős kereslet ugyanakkor nem csak a hamisítást lendítette fel, hanem a tó állatállományát is leredukálta. Ma már a tóból kifogott rákok többsége nem ott jött a világra, hanem betelepítették. Az élelmiszeripari követelmény szerint elegendő ugyanis, hogy a rákok fél évig a tóban tenyésszenek, mielőtt kifogják, és autentikusként eladják őket.