nokamu

Tegnap írtunk róla, hogy Kína 26 millió kalózlemezt és egyéb illegális kiadványt semmisített meg a szellemi tulajdon világnapja alkalmából. Most találtunk arról, hogy ezt milyen látványos keretek között valósították meg.

Több száz doboznyi CD, több teherautónyi könyv végezte bezúzva számtalan hatósági személy és kormányhivatalnok jelenlétében, figyelmeztetve a hamisítókat, hogy a kalózkodást Kína nem kívánja tolerálni.

Impresszív képsorozatot készített az olasz TBWA reklámügynökség arról, hogy öli meg a zenészeket a kalózkodás. A sorozat Bob Marley, Elvis, Jim Morrison, James Brown, Jimi Hendrix és Freddy Mercury fiktív halálát ábrázolja, amelyet nagy dózisú kalózvírus okozott. Oké, mind tudjuk, hogy ezen legendák életének nem a kalózkodás vetett véget, sőt, munkásságuk idején még nem is volt ennyire releváns a probléma, de a képek 1) nagyon jól megragadják azt az érvet, hogy a szerzői jog semmibe vétele mellett nem fog még egy Elvist vagy Morrisont kitermelni a világ zeneipara, és 2) ha valaki a kalózkodás mellett foglal állást, akkor is el kell ismerje, hogy nagyon látványosak.

Több bejegyzésünkben is írtunk már róla, április 26-án a szellemi tulajdon ellőtt tiszteleg a világ. A mai jeles dátumról Kína is megemlékezett, és a világnap alkalmából 26 millió darab kalózterméket semmisített meg. A nagy szabású akcióval az ázsiai ország jogvédelmi elkötelezettségét hirdette. Összesen 31 tartományban lefoglalt kalózlemez és illegális kiadvány került az úthengerek alá. Így:

A Föld Napja alkalmából egy egész picit eltérünk a tárgytól, és a Amerikai Mozgókép Szövetség (MPAA) jelentése alapján megnézzük, mennyire zöld Hollywood. Az amerikai filmgyártók saját attitűdjük mellett az 1990-es években, a film- és tévéműsor gyártók által elfogadott Solid Waste Task Force program keretében igyekeznek csökkenteni a gyártás és terjesztés környezeti hatásait. Az MPAA szerint a stúdiók környezetvédelmi elkötelezettségének köszönhetően tavaly 40 millió fonttal (kb. 20 millió kg) kevesebb hulladék került a szeméttelepekre. A legtöbb stúdió a vízfogyasztását igyekszik mérsékelni, valamint a szükségtelen mennyiségű eldobható műanyag palackok számát redukálni.

Nézzünk néhány példát, melyik stúdió mit tett tavaly a környezetért:

- a Disney 2009-ről 2010-re 30 százalékkal csökkentette a stúdió által elhasznált vizes palackok mennyiségét

- az Avatart gyártó Fox az Otthonfa Kezdeményezés (The Home Tree Initiative) keretében 15 országban több mint 1 millió fa telepítéséhez járult hozzá

- az NBC Universal a Hopp gyártása során újrahasznosítatta és komposztáltatta a keletkezett hulladékot; a munkatársaik pedig újrafelhasználható palackokból kaptak inni, így 13 ezerrel kevesebb műanyag palack került a gyártás során a szemétbe

- a Paramount stúdió épületeinek ünnepi díszkivilágítását LED izzós füzérekre cserélte, amelynek köszönhetően 43000 kilowattról  7000 kilowattra csökkentette adott időszaki energiafogyasztását

- a Sony tavaly 63 ezer gallonnal kevesebb vizet fogyasztott, mint korábban, köszönhetően annak, hogy a palackozott vízautomaták helyett vízhűtést alkalmaz, hogy víztakarékos csapokat és WC-ket szereltetett fel, és hogy szárazságtűrő növényekkel dekorálja épületeit

- a Warner utolsó 25 filmje közül 9 is karbonsemleges volt, pl.: az Eredet, a Terhes társaság vagy a Zöld Lámpás - a stúdió a filmek gyártásának ökológiai lábnyomát carbon offset programok támogatásával kompenzálta

Hogy egy picit a saját témánknál is maradjunk, meg kell jegyezzük, hogy a kalózok egyik kedvenc érve az illegális letöltés mellett, hogy a dolog környezetbarát - legalábbis amíg digitális marad, nincs a folyamatban műanyag tok, papírborítás, nejlonfólia... Van viszont áramfogyasztás, folyamatosan működő számítógép, stand by üzemmódban felejtett készülék, és ha a letöltést kiírják lemezre, máris megvan a műanyag, a papír...

Az MPAA teljes jelentése itt olvasható.

Gyanítjuk, hogy nem egy új darab, de most futottunk bele az alábbi eredeti DVD kontra kalózlemez kampányvideóba. Alapkoncepció szerint két élethelyzetet állít szembe: az egyikben az eredeti DVD-t megvásárló fiatalok élvezik a filmet, a másikban egy kalóz küszködik a letöltéssel.

Nem hisszük, hogy sokakat (bárkit) meggyőzne ez az anyag. Túlságosan ötlettelen, hiteltelen és valótlan, hogy az egyik képen túlfényezett hollywoodi életérzéssel örülnek a filmnek, míg a másikon a magányos kalóz szürke, sötét szobában órákig próbál illegálisan hozzáférni egy filmhez.