nokamu

A szürke ötven árnyalata című regény és folytatásai hatalmas sikert arattak világszerte. Nem csoda, hogy a világszenzáció hatására egyre többen fogtak bele erotikus regény írásába, ettől remélve a kiugrást. A divathullámot meglovagolva két fiatal komikus Brian Brushwood és Justin Young úgy döntött, hogy írnak egy kamu erotikus regényt. A két fiatal egy internetes tévé műsor házigazdájaként a rajongóikat kérték meg, hogy segítsenek megírni a művet. A „The Diamon Club” így igazi kollektív alkotás lett, közösen alkották meg a karaktereket, a történetszálakat.

 Az elkészült művet Patricia Harkins-Bradley álnéven publikálták és elérhetővé tették a világhálón. Az e-könyv hatalmas sikert aratott, az iTunes listáján bekerült a legjobb tízbe, holott csak három napig volt elérhető.

A könyvhöz egyébként több mint ezer hozzászólás született, és csupán egy volt olyan, amely felismerte, hogy átverésről van szó.

Sokan vásárolnának e-könyveket, de kevés a legális tartalom, a kortárs irodalomhoz és a slágerkönyvekhez ezért leginkább a szürkezónában férhet hozzá a potenciális olvasó – állítja Farkas István, aki szakmai blogján keresztül igyekszik felnyitni a hazai könyvszakma szemét az új technológiákban rejlő lehetőségekre.

Az ekonyvolvaso.blog.hu üzemeltetőjével a Magyar Nemzet Online közölt interjút. Az alábbiakban ebből közlünk néhány érdekes kérdést, választ.

– Az utóbbi időben láthatóan megélénkült a magyarországi e-könyv világ. Mi ennek az oka, hol tartunk ezen a téren?

– Ma nem lehet papíron kiadni semmit, aminek egy picit is van reménye a népszerűségre úgy, hogy ne készüljön belőle valamilyen – illegális – digitális másolat rövid időn belül. Azaz igény van a digitális olvasnivalóra. Ehhez képest durván háromezer cím érhető el nálunk kereskedelmileg legálisan. Ebből nincs harminc premier cím, de talán tíz se. Az ekonyvolvaso.blog.hu már 2009 óta, az Egyesülés az e-könyvekért pedig ezektől a napoktól kezdve azon dolgozik, hogy legyen legális és értelmes alternatíva. Azaz kurrens kiadványok, értelmes áron, vállalható feltételekkel. Amikor megszületett a szöveg digitalizálásának a lehetősége, akkor nem a kiadók csaptak le rá, hanem a civilek, akik elégedetlenek voltak a régi rendszerrel, amiben a fejük fölött döntötték el, mihez juthatnak hozzá. Ha akarok venni egy három-öt éve kiadott könyvet, könnyen megeshet, hogy nem találom. Boltban már, antikváriumban még nem. Fontos üzenete a blogomnak, hogy én elsősorban mint potenciális vevő írok a témáról.

(...)

– Az e-könyves fórumokon időnként egészen kiadóellenes hangok is megjelennek. Mennyire jogosak ezek a kirohanások?

– A kiadóellenességnek számos oka van, és ezek közül egynémely sajnos jogos is. A kiadók sokszor erőből tárgyalnak, és maguk akarják eldönteni, hogy mire van igény. Az olvasók keveset tudnak a kiadói munkáról, arról például, hogy milyen sokat kockáztatnak, hiszen tíz könyvből három lesz jobb esetben sikeres, de nem igazán látható előre, melyek lesznek ezek, tehát mind a tízbe bele kell rakni a munkát és a pénzt. A magyar kiadók koránt sincsenek irigylésre méltó helyzetben: tőkeszegények, ráadásul ki vannak szolgáltatva a terjesztőknek, az olvasóknak, a jogtulajdonosoknak és még a nyomdáknak is. Úgyhogy én személy szerint csodálom azokat, akik ilyen körülmények között is talpon tudnak maradni. Könnyű a kiadókra mutogatni, mert a nevüket adják a könyvhöz, pedig sokszor a terjesztők sokkal inkább hibáztathatók a piaci anomáliákért.

E-olvasók (Forrás: wvlibrary)

– Ahogy a zeneipar esetében, úgy itt sem egészen érti az ember a régebbi piaci szereplők nehézkes reagálást. Nem látták előre a könyvkiadók, hogy mi fog történni?

– A könyv, ahogy ma ismerjük, több száz éve ágyazódott be a kultúránkba. Mind a mai napig igaz az, hogy 100 emberből nyolcvan-kilencven inkább papíralapú formában szeretné megszerezni, elolvasni a könyvet. Sokak szerint az e-könyv nem könyv, mert nem susog, nem papír, nem kézzelfogható. Viszont százból akad azért tíz, aki vásárolna e-könyvet. Ha már a személyes vonatkozásoknál tartunk: gyakorlatilag bármilyen, kicsit is népszerű könyvhöz hozzáférek (mint ahogy bárki más is), ha nagyon kell. De munka van a felkutatásával, esetleg a fogyaszthatóvá alakításával, ráadásul nem akarok lelkiismereti kérdést csinálni az ügyből. Szóval szeretném, ha jó minőségben megkaphatnám az olvasnivalót, ha már egyszer hajlandó vagyok pénzt áldozni rá. A blog missziója az, hogy felmérjük ezeket az igényeket, és közvetítsük azok felé, akiknek módjukban áll ezen változtatni. Például ha már kifutottak a printek, és nem éri meg valamit a boltok polcain tartani, nem érdemes melegen tartani a nyomdagépet, legalább akkor legyen elérhető elektronikusan, megfelelő minőségben. Nyilván az egyidejű megjelenés (papír és elektronikus) lenne az ideális. Beszédesek egyébként az adatok. Ahogy említettem, körülbelül háromezer cím érhető el legálisan, de ha bemegyek a szürkezónába, akkor ott van legalább negyven-ötvenezer cím, a legkelendőbbek is. A legújabb George R. R. Martin-könyv is megvan már elektronikusan, ráadásul jól olvasható minőségben, ennek ellenére a papírkönyv kiválóan fogy, mint ahogy fogyott a maga idején a Harry Potter, a Da Vinci-kód vagy a Twighlight is. A könyvkiadók pedig, ha látják is ezeket a változásokat, és ha elszántak és akarják is, akkor is csak nagyon nehezen tudnak elmozdulni a jó irányba.

(...)

– És mennyire igaz az az állítás, hogy ha lesz végre tömegesen elérhető legális tartalom, akkor visszaszorul a könyvek beszkennelése és illegális megosztása?

– Ezen a téren is kétsebességes a világ: komoly eltérés van a Nyugat és a mi térségünk között. Amerikában már meg tudták lépni, hogy van legálisan elérhető zene 99 centért, és sokan nagyon jól megélnek ebből. De ott van példának Finnország is, ahol a Nokia nagyon komoly bajban van, és könnyen elképzelhető, hogy szélsőséges esetben például az Angry Birds című, nagyon népszerű játékot fejlesztő, szintén finn cég vásárolja majd meg. Ebben az esetben nem kizárt, hogy nemsokára nem a telefonon játszanak az emberek a játékkal, hanem az angry birdsös kütyükön lehet majd telefonálni is. Tehát nagyon sok minden változóban van, és nem ritkán ma már nem a drága szoftverek és a készülékek jelentik az igazi bevételforrást a magánfelhasználók piacán, hanem azok a szolgáltatások pörögnek – lásd Amazon vagy az iTunes –, ahol az emberek gondolkodás nélkül, ösztönösen döntve képesek egy-két metrójegy áráért megvenni az adott tartalmat vagy alkalmazást. Könyvet készíteni persze nehéz lenne ennyiből, pláne ilyen forgalmi adatok mellett, és nyilván jobb lenne a helyzet, ha már komoly piaca lenne a magyar e-könyvnek. Amerikában sincs ez nagyon másként, ott is előfordul például, hogy az e-könyv ára akár még magasabb is, mint a nyomtatotté. Ha tömegesen – és értelmes áron – lesz elérhető tartalom, akkor előbb-utóbb vissza fog szorulni a kalózkodás, mert nem éri meg majd bíbelődni vele, és vállalni a morális, esetlegesen a büntetőjogi konfliktusokat. De fontos látni, hogy nem a szigor fogja majd visszavetni az illegális megosztást, hanem a vásárlás kényelme.

A teljes cikket ITT olvashatjátok el.

Úgy tűnik, alaptalan volt J.K. Rowling aggodalma, hogy a kalózkodás tönkreteheti a Harry Potter e-könyvek terjesztését. Az írónő évekig ódzkodott attól, hogy elektronikus formában is megjelentesse műveit. Most, hogy megtette, úgy tűnik, bejött neki.

A Harry Potter rajongóknak megalkotott interaktív weboldalon, a Pottermore felületén március 27-étől vásárolhatók meg a sorozat egyes kötetei e-könyv kiadásban. Az oldal elindítását követő első három napban 1 millió, az első egy hónapban 3 millió font értékben adtak el ezekből. Az értékesítés jelenleg stagnál, de a kiadó szerint még most is sokkal magasabb, mint amire számítottak. További jó hír számukra ráadásul, hogy az e-kötetek megjelenésével párhuzamosan nőtt a nyomtatott példányok iránti kereslet, sőt, még a kalózkodás is csökkent.

Charlie Redmayne, a Pottermore ügyvezetője szerint mindez annak köszönhető, hogy vállalták, hogy a digitális kiadványokat DRM megkötés nélkül értékesítik, vagyis az olvasók olyan formában és eszközön olvashatják, ami csak tetszik nekik.

Redmayne szerint erősen aggódtak, amiatt, hogy a DRM-mentes kiadványok elkezdenek-e terjedni illegális másolatok formájában. Mint mondta, a megjelenést követően a kalózfájlok valóban megjelentek a világhálón, de ezekre sokkal kisebb igény mutatkozik, mint várták. A szakértő úgy látja, ez annak köszönhető, hogy vonzó kombinációt hoztak létre azzal, hogy a legális kínálatot DRM-mentesen és ésszerűen meghatározott fogyasztói ár mellett tettek elérhetővé. Redmayne úgy látja, a Pottermore példája jól demonstrálja, hogy ha a kreatív ipar a keresletnek megfelelő kínálattal jelentkezik, akkor a fogyasztók az ingyenes, de illegális letöltéssel szemben hajlandóak fizetni a tartalomért.

(Via: The Bookseller)

Hosszú ideje várták már a rajongók, hogy a Harry Potter saga e-könyv formában is elérhető legyen. J.K. Rowling, a sorozat írónője a napokban a Pottermore oldalon tette megvásárolhatóvá könyveit elektronikus formátumban ráadásul DRM (Digital Rights Management) megkötések nélkül. Természetesen a világszerte több száz milliós példányszámban eladott mű írójaként Rowling viszonylag könnyen tárgyal a kiadókkal, és számos engedményt érhet el, ám mégis jelentős újításnak számít ez a döntés.

A sorozat hét kötete gyakorlatilag bármely e-könyv olvasónak megfelelő formátumban letölthető, és a DRM szigorítás nélkül az olvasók olyan formában és eszközön olvashatják, ami csak tetszik nekik. Hogy a kalózkodástól megóvják a műveket azért egy megkötést tettek: a letölthető kiadványok ún. digitális vízjellel vannak ellátva, amely példányonként olyan egyedi azonosítót jelentenek, amelyek segítségével illegális megosztás esetén visszakövethető a mű az eredeti forrásig. Vagyis, azonosíthatóvá válik az, aki megveszi, majd kalózpéldányban illetéktelenül megosztja a könyveket.

Charlie Redmayne, a Pottermore ügyvezetője a DRM elhagyását a zeneipar példájával kommentálta. Véleménye szerint a könyvkiadóknak tanulniuk kell a zenekiadók hibáiból, és a fogyasztók igényei szerint kell terjeszteni könyveiket. Redmaye szerint ez azt jelenti, olyan áron kell kínálni a műveket, amennyit a vevők hajlandóak fizetni, és olyan formátumban kell elérhetővé tenni ezeket, amelyekre csak mutatkozik kereslet. A szakértő meggyőződése, hogy ha a legális kínálat kielégíti a fogyasztók igényeit, azzal elejét vehetik a kalózkodásnak.

Ez mindenképpen okos gondolat, hiszen a kalózkodás egyik gyakran hangoztatott motivációja éppen az, hogy a megszerezni kívánt tartalom legálisan nem elérhető, vagy nem olyan formában, ahogy azt keresik. 

(Via: gigaom.com)

Az e-könyv kiadás könnyedén a zeneipar sorsára juthat, és ettől nem védi meg, sőt inkább csak tovább rontja a helyzetet az e-kiadványok másolásvédelme - körülbelül így foglalható össze Bodó Balázs, a BME Média Oktatási és Kutatási Központ kutatójának előadása, amely a DBP Hungary és a Kreatív második könyvmarketing konferenciáján hangzott el.

A Kreatív beszámolója szerint Bodó úgy látja, a DRM rendszer már a digitális zenék esetében is tévútnak bizonyult, és nincs ez másként az e-könyvek esetében sem. A kutató szerint a kiadványok másolásvédelemmel történő ellátása felesleges költség, ráadásul a kódolás másodpercek alatt feltörhető, így semmi értelme sincs. Bodó szerint a feketepiac megjelenése elkerülhetetlen, ugyanakkor a nagyobb károkozás még megelőzhető, ha a könyvkiadók felismerik, az illegális terjesztés nem az ingyenesség miatt virágzik, hanem mert olyan alternatívát és tartalmakat kínál, amelyek hiányoznak a legális piacról.

Bodó szerint a kalózkodási probléma megoldása nem a felhasználók jogainak korlátozásában rejlik, hanem az olvasók igényeinek kielégítésében. Meglátása szerint a kiadóknak amellett, hogy a jelenleginél olcsóbban kellene áraznia az e-könyveket, többek között kölcsönzésre, fejezetenkénti vásárlásra, és ingyenes hozzáférési opciókra is gondolniuk kellene.

Nagy Béla, a Gyomai Kner Nyomda kereskedelmi igazgatója vitatkozott Bodó álláspontjával. Mint mondta, az illegális terjesztés miatt számos kiadó - elsőként a specializált kiadók - kényszerülhet bezárásra. Szerinte inkább olyan védelmi rendszert kellene használni, amely visszakövethetővé teszi a könyveket, és amellyel azonosítani lehetne az illegális terjesztőket. Hangsúlyozta, ez a rendszer hasznos adatokat is nyújthatna a kiadóknak, hiszen fontos olvasottsági statisztikák birtokába kerülhetnek.

Nagy Béla előadása itt tölthető le.

Ti mit gondoltok? Sodródjon az árral az e-könyv piac vagy jár a védelem az online terjesztett műveknek is? Ha igen, milyen? DRM? Digitális vízjel? Formátum korlátozás?