nokamu

Őszintén bevalljuk, szeretjük a pozitív kalózkodás elleni üzeneteket. Azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem az illegális letöltés következményeinek rémével riogatják a (legális) vásárlókat, hanem megköszönik közreműködésüket a kreatív ipar fenntartásában. Örömmel jelenthetjük, hogy ennek kapcsán egy igen dicséretes magyar programot találtunk. 

A ProArt által indított Vetted? Kösz! kampány a zeneipar köszönetét tolmácsolja a magyar zenefogyasztók felé, pontosabban azok felé, akik megvásárolták a CD-ket vagy legális letöltő szolgáltatáson keresztül fizettek a szeretett dalokért. 

A kampány egyértelműen - elég csak egy pillantást vetni a szövegezésre - a fiatal generációt szólítja meg. Nekik próbálja elmagyarázni, miért fontos, hogy honoráljuk a művészeket, akik zenéjükkel szórakoztatják a nagyérdeműt. A "Miért nincs ingyen a zene?" a klasszikus érvekkel operál, miszerint ha a zenészek munkáját ingyen szeretnénk fogyasztani, akkor más munkáját is? Aztán kitér arra is, hogy bárki bármit állít, csak a koncertezésből nem lehet megélni, de legalábbis nem lehet tartósan a zenei porondon maradni.

A Kösz kampány kiegészül egy nyereményjátékkal is, amelynek segítségével talán még több fiatalt tudnak elérni: a kampány elindítói fesztivál bérletekkel honorálják a legális vásárlást. Ehhez a vásárlást regisztrálni kell az oldalon, majd bízni a szerencsében.

Kicsit off topik, de ha már nyereményjáték és fesztivál, akkor emlékeztetnénk titeket arra, hogy még fut a No Kamu kvíz a Facebook oldalunkon. Egy szerencsés nyertesnek mi VOLT fesztivál bérlettek kedveskedünk.

Korábbi bejegyzésünkben már írtunk róla, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) április 26-át, azaz a szellemi tulajdon világnapját idén "A jövő tervezése" szlogennel ünnepli. A mai nappal hivatalosan is elindult az eseményhez kapcsolódó Facebook oldal.

A lap jelenlegi állapota szerint az érdeklődők kapnak egy rövid tájékoztatást arról mi is a dizájn, és miért kell védeni a tervezők munkáit, elolvashatjuk Francis Gurry, a WIPO főigazgatójának üzenetét, és a helyi szintű események szervezéséhez is kapunk egy kis segédanyagot.

A magunk részéről követni fogjuk, és kíváncsian várjuk, hogy milyen bejegyzésekkel fogják megtölteni a felületet a szellemi tulajdon védelmezői.

Április 26-án van a szellemi tulajdon világnapja. Bizony ilyen is van, bár itthon egyelőre nem sokat hallani róla. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) az idei év eseményeit a "A jövő tervezése" szlogen jegyében szervezi majd, amelyhez már elérhető az elképzelést megjelenítő poszter is. Nekünk tetszik. Íme:

A szellemi tulajdon világnapját 2001 óta "ünnepeljük". A dátum a WIPO-t létrehozó megállapodás hatályba lépésének állít emléket. A nap minden évben kap egy szlogent is, amely utal a szellemi tulajdon fontosságára. Tavaly az innováció összekötő erejére fókuszáltak, míg 2009-ben a környezetvédelmi innováció, 2007-ben a kreativitás ösztönzése kapott nagyobb hangsúlyt.

A napokban nagy port kavaró hír volt a zeneiparban, hogy az EMI teljeskörű tulajdonosa lett a Citigroup bank, amelynek a kiadó rengeteg pénzzel tartozott. Várható, hogy az EMI-t hamarosan, akár egy éven belül eladják, de kérdéses, hogy a kiadót egészében (találnak-e vevőt?) ruházzák át, vagy az általa gondozott művek katalógusonként lesznek-e értékesítve.

A Beatles-dalok jogai is az EMI tulajdonában vannak...

A tulajdonos váltás körülményeiről itt olvashattok bővebben, a bejegyzés apropóját viszont az a cikk adja, amelyben Alan McGee arról értékezik, hogy a kiadó ellehetetlenüléséhez a kalózkodás vezetett. A muzsikus, zenei publicista és menedzser szerint voltak hibák a kiadó menedzselésében, de a probléma mélyén az illegális letöltés gyökeredzik, így az EMI sorsának alakulása intő jel kell legyen a zeneipar számára.

McGee szerint sürgősen változtatni kell a zeneiparnak védelmet biztosító jogszabályi környezeten, mivel a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé, hogy egy újabb Rolling Stones bukkanjon fel a zenei palettán. Hozzáteszi, fontos lenne, hogy az illegális letöltők végre felismerjék, ha letöltenek egy dalt, azzal nem a zenekiadóknak, menedzsereknek tesznek keresztbe - mint írja, azok a pasik így is úgy is felveszik a masszív fizetést - hanem a tizenéves srácoknak, akik szeretnének sikeresek lenni.

McGee szerint a nyolcvanas, kilencvenes években még, ha egy banda megalakult, akkor eltelt néhány év a formálódással, mielőtt elfogadható zenészekből jó zenészekké váltak, ma viszont az újformációk meg sem kapják az esélyt arra, hogy megtalálják a hangjukat, hanem azonnal ejtve vannak...