nokamu

Biztonságos internetezésre vonatkozó útmutatót adott ki a Childnet International, amellyel a szülőknek, tanároknak és fiataloknak kíván segíteni abban, hogy az online kalandozás legális és biztonságos körülmények között maradjon.

Az útmutató elsősorban a szórakoztató tartalmakhoz történő legális hozzáférés módjait taglalja, ugyanakkor kiemeli az illegális letöltés potenciális jogi következményeit és biztonsági kockázatait. Segíteni kíván a szülőknek és tanároknak abban, hogy saját és "nevelt" gyermekeiknek elmagyarázzák, mit jelent a kalózkodás, milyen nem kívánt következményekkel járhat (pl.: a letöltéssel együtt érkező vírusok és kémprogramok), hogyan használják a legális letöltő szolgáltatásokat, továbbá azt, miért fontos, hogy a művészek és alkotók munkáját a fiatalok is megvédjék és tiszteljék.

Látványos kis videó összeállításban gyűjtötte össze a Game State az elmúlt hat hónap leggyakrabban letöltött kalóz videójátékait. Bár a riporter rögtön a videó elején hangsúlyozza, teljesen pontos gyűjtés nem készíthető, listájuk mégis sokatmondó képet ad a számítógépes játékok illegális letöltőiről. A Top10 alapján jó okkal feltételezhető, hogy a kalózok zömmel sportrajongó pasik lehetnek. A tíz leggyakrabban letöltött játékból ugyanis öt a foci (köztük a No.1 és No.2), egy pedig a F1 izgalmait nyújtja a játékosoknak. A fennmaradó négy helyen egy harcolós (Call of Duty), kettő alacsonyabb korhatáros (Toy Story és Super Mario) és egy, talán inkább nőiesebb (Sims 3) játék osztozik.

Két érdekes hír is olvasható ma az illegális letöltés világából a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) honlapján: az egyik szerint egy brit cég fogyasztóbarát, de kalózbiztos megoldást talált az online letöltésekre, míg a másik szerint holland művészek - kompenzáció ellenében - támogatnák a letöltés legalizálását.

Az utóbbi javaslat két jelentősebb holland művészeket tömörítő szakszervezet sajátja. Elképzelésük szerint, ha a kormány - amely épp most készül módosítani a szerzői jogi szabályozást - általános illetéket vetne ki az adathordozókra és digitális lejátszó eszközökre, abból a fájlcserélés legalizálása mellett teljes körűen kompenzálhatóak lennének a művészek. A szakszervezetek szerint hosszabb távon elképzelhető, hogy a díjat az internetelőfizetés összegébe építsék be.

Az előbbi megoldás kidolgozója a Friend4Music. Ötletük, hogy DRM védelem nélkül, de egyedi azonosítóval, ún. digitális vízjellel ellátva értékesítenék a letölthető zeneszámokat. Így, a fogyasztók valós igényeinek (pl.: korlátlan hordozhatóság) megfelelő zeneletöltő szolgáltatások működhetnének, de kalózkodás esetén a vízjel biztosítaná, hogy a hatóságok az illegális terjesztés forrását megtalálják.

A Cable One amerikai internetszolgáltató felfüggesztette egyik előfizetője internet hozzáférését, miután bejelentést kapott egy filmstúdiótól, miszerint az érintett előfizetőhöz tartozó IP-címen keresztül illegálisan töltöttek le egy filmet, amelynek szerzői jogait ők birtokolják. Az érintett - erősen középkorú - hölgy panaszt tett, állítása szerint azt sem tudja, hogyan lehet filmet letölteni az internetről. A Cable One szakértői megvizsgálták az esetet, és megállapították, hogy nem a hölgy a tettes, hálózatát minden bizonnyal feltörték, hogy másra terheljék a kalózkodás felelősségét. A Cable One mégis az előfizetőjével szemben alkalmazta a szankciót. Nos, akkor kié a felelősség? Az internetszolgáltató szerint mindenképpen a hölgyé, érvelésük szerint előfizetőként az ő felelőssége lenne, hogy az internetkapcsolata védelmét - legalább jelszóval - biztosítsa. A jelszavas védelmet a cég elvárásként is megfogalmazza előfizetőivel szemben.

Mondhatnám, hogy a Cable One reakciója túlzott, de az is igaz, hogy saját internethálózatunk védelme a mi felelősségünk is, ennek elmulásztása, a mi hibánk.  Ha legalább az alapvető biztonsági beállításokat használjuk, akkor persze, hasonló esetben már van mi alapján védekezni.

A kérdés egyébként számos kalózkodás elleni intézkedés kapcsán felmerült. Az amerikai bíróság  egy másik ügy miatt is épp azt a kérdést vizsgálja, kit terhel a jogsértés felelőssége, ha azt egy nem biztonságos hálózaton követték el. A francia jogszabályok ugyanakkor már kötelezik a fogyasztókat, hogy Wifi rendszerüket az alapvető biztonsági beállításokkal védjék, de tájékoztató kampányok keretében segítenek is a lehetséges módokat ismertetni a fogyasztókkal. Megjegyzem, nagyon helyesen. Internetkapcsolatunk biztonságossága a mi érdekünk is, hiszen illetéktelen hozzáférés esetén nem csak a fenti esetre lehet példa, de a hackerek személyes adatainkhoz is hozzáférhetnek, amely igen kellemetlen visszaélésekre adhat lehetőséget.

Ha valakit érdekelne az eredeti hír és a hölgy sztorija, íme:

A francia kormány jutalmazási rendszerrel ösztönzi a legális zeneletöltő szolgáltatások használatát. Carte Musique programja keretében ugyanis online letöltő kuponokat vásárolhatnak az állampolgárok, amelyek értékét a kormány megduplázza. Így a francia netezők egy 25 euró értékű letöltő kártya megvásárlása esetén nem 25, de 50 euró értékben tölthetnek le zenét a résztvevő felületekről. A program október 28-ai elindítása óta már 10 ezer letöltő kártyát adtak el, többségében a legnagyobb, 25 eurós címletűt.

A kalózkodás visszaszorítását célzó kezdeményezésnek többek között az Amazon, az iTunes, az Orange, a Virgin és a Deezer is a partnere. Hivatalosan letöltő kártyát csak a szakértők szerint az illegális letöltők kemény magjának számító 12-25 évesek vásárolhatnak, de mivel a kor megadása önbevallás alapján történik, valószínűleg az idősebbek is tudnak élni a lehetőséggel.

Két nem kikerülhető korlátozása azonban van még a programnak. Egy adott összegű kupont, amely lehet 5 (támogatással 10), 10 (20) vagy 25 (50) eurós címletű, teljes egészében egy szolgáltatónál kell beváltani. Így csak a kisebb címletű kuponok választása esetén lehet több e-bolt kínálatából válogatni. Ezen felül egy felhasználó egy évben csak maximum 25 eurós támogatást használhat fel vásárlásaihoz.

A kormány a támogatási programra évi 25 millió eurót szán. Az egy szolgáltató felé kifizetett állami rész pedig nem haladhatja meg az 5 millió eurót, elkerülve ezzel, hogy egyik vagy másik felület az állami beavatkozásnak köszönhetően tegyen szert piaci előnyre.