nokamu

A consumerist.com portál arról értekezik cikkében, hogy vajon a végfelhasználók, vagyis a fogyasztók büntetése-e a legcélravezetőbb megoldás a hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemben. Példaként egy brit ügyet említ.

Tavaly a helyi hatóságok az egyik határellenőrző ponton lefoglaltak egy csomagot, amely hamis Nike cipőket tartalmazott. A hamisítványokat magánszemélyek rendelték külföldi weboldalról. Mivel a brit jogszabályok szerint védjegyjogi jogsértésnek minősül az országban bejegyzett védjegyeket sértő termékek importja, bíróság elé került az ügy. A megrendelők közül egy fő kivételével mindenki elfogadta a Nike vádjait. Az az egy viszont azzal védekezett, hogy a rendelt cipőket eredetinek hitte. A bíróság ezt az érvelést nem fogadta. A bíró állásfoglalása szerint ugyanis nem az számít, hogy a megrendelő mit hitt, hanem az a tény a fontos, hogy az országba behozni kívánt cipők nem eredetiek. A bíró, bár a cipőgyártó mellett foglalt állást, felvetette a kérdést, szükséges-e, hogy ilyen drasztikus módon a fogyasztókat citálja bíróság elé a cég jogainak érvényesítése érdekében. Igaz,  azt elismerte, hogy ilyen helyzetben a Nike-nak nincs más jogvédelmi lehetősége. Végül a fogyasztót nem büntették meg, az ügyet azzal az ígérettel zárták, hogy az érintett soha többé nem vásárol hamisítványt.

Visszatérve a lead-ben feltett kérdésre: számos ország jogalkotóiban felmerült már a lehetőség akár elviekben, akár a gyakorlatban, hogy a fogyasztót is büntethetővé tennék, ha hamis terméket vásárol. (Legutóbb például nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy az olasz hatóságok 1000 euróra büntettek egy turistát, aki hamis Louis Vuitton táskát vásárolt) Mit gondoltok, valóban az a fogyasztók hamis termékektől való elriasztásának legjobb módja, ha felelősségre vonhatók megvásárlásukért?

Két éve már, hogy az új-zélandi törvényhozók napirendjén van az ún. három csapásos rendszer bevezetésének kérdése. A program sokak szerint drákói szigorral lép fel az illegális letöltés ellen, ugyanis a visszaeső jogsértő internetezőket az internetkapcsolatuk felfüggesztésével bünteti. A három csapás szerint az internetszolgáltatók kötelesek írásban figyelmeztetni az illegális letöltésen ért előfizetőiket, két eredménytelen figyelmeztetést követően pedig jönnek a súlyosabb szankciók: pénzbüntetés és/vagy a netkapcsolat átmeneti elvesztése.

Az új-zélandi kormány 2008-ban tervezte bevezetni a programot, akkor azonban a széleskörű tiltakozások és a felhasználók jogainak tisztázatlansága okán visszavonta a vonatkozó törvényt.  A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület híradása szerint úgy néz ki, rendezték a problémás kérdéseket. A parlament által most tárgyalt törvénytervezet szerint bevezetnék ugyan a három csapásos, szebben fogalmazva a fokozatos válasz rendszerét, de a végső szankciót csak akkor aktiválnák, ha a figyelmeztetések önmagukban nem lesznek eredményesek. A tervek szerint a program elindítása után, 2012-ben vizsgálnák felül, hogy szükséges-e a harmadik intézkedés aktiválása vagy, időközben elég nagy arányban tértek jó útra az internetezők.

Helyi torrent site

Nem Új-Zéland az egyetlen ország, amely a valószínűleg kellő elrettentő erővel bíró szankciót alkalmazná az illegális letöltés visszaszorítása érdekében. Franciaországban már érvényben van a vonatkozó törvény, amely a francia internetezőket internetkapcsolatuk megszakításának lehetőségével igyekszik a legális megoldások felé terelni. A francia bíróság egyelőre még nem kapcsolt le senkit a világhálóról, de a végrehajtó szervként létrehozott Hadopi ügynökség már megkezdte az illegális letöltők figyelmeztetését.