nokamu

Az Oscar-díjak átadásának hétvégéjén a fehéroroszországi nemzeti televízióadó régi Oscar-díjasalkotások vetítésével kedveskedett nézőinek. Az egyik film, amelyet műsorra tűztek, a tavaly a legjobb alkotásnak járó elismeréssel honorált A bombák földjén volt, ám a hírek szerint a tévéadó kalózpéldányt vetített. A TorrentFreak beszámolója szerint a film vége felé egy női hang zavarta meg az akcióra koncentráló nézőket a következő bejelentéssel: A film jelen példánya kizárólag az interfilm.ru számára készült.

A közlésnek valószínüleg csak azok a nézők tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, akik aktív BitTorrent használók, és tudják, hogy az interfilm.ru egy prominens tracker oldal. Az interfilm-re feltöltöt kalózfájlok esetében gyakori a forrásra utaló hangüzenet. A site-nál 2009-ben az Amerikai Mozgókép Szövetség (MPAA) kezdeményezésére razziát tartott az orosz rendőrség, ennek eredményeként az üzemeltetők szerzői jogi jogsértés vádjával egy jelentős összegű kártérítést követelő perben találták magukat.

Bár a televízióadó közleménye szerint a vetítési jogokat természetesen megvásárolták, így a hangüzenet csak valamilyen technikai hiba lehetett, A bombák földjén alkotói valószínüleg így sem repesnek az örömtől...

Ebben a részben hangzik el az ominózus mondat:

Negyvennégy zeneszám illegális megosztásáért összesen 2000 korona (311 dollár!) pénzbírságot szabott ki a svéd bíróság egy fájlcserélőre. A 26 éves érintett ellen a Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége (IFPI) kezdeményezett eljárást. Bár a bíróságon alapvetően 45 dollár/dal összegű kártérítés megítélését kérték, a végső összeg végül dalonként 7 dolláros büntetést jelent.

Az összeg meglepően alacsony, ha az amerikai bírósági gyakorlattal hasonlítjuk össze. Bár az amerikai Jammie Thomas-Rasset és Joel Tenenbaum esete kirívó, érdekes összevetni, hogy az előbbire összesen 1,5 millió, az utóbbira 67,500 dolláros kártérítést rótt ki az eljáró testület. Thomas-Rasset 24, Tenebamum 31 dal illegális terjesztéséért került bíróság elé. Az ügy jelenlegi állása szerint esetükben a kártérítés dalonkénti összege több mint 62 ezer, illetve 2100 dollár.

Nem állítjuk, hogy nem fedezhető fel aránytalanság az amerikai ítéletekben, de a svéd bíróság által megítélt összeg mégis látványosan kevésnek tűnik...

Muzikálisan próbálja meggyőzni a fiatalokat a kalózkodás helytelenségéről a Software and Information Industry Assocation (SIIA). A szervezet először 1992-ben jelentkezett "Don’t copy that floppy" című kampányvideójával, de mivel időközben a floppy elvaluttá vált, 2009-ben felfrissítették a projektet, és megjelentették a "Don't copy that 2" című új verziót.

1992:

2009:

Mindkét videóban a Digital Protector (DP) nevű MC tolmácsolja "a fiatalok nyelvén" miért kell tisztelni az alkotók szerzői jogait, és mindkét esetben a dal képezi a felvezetést a szakértői vélemények és önvallomások előtt.

A SIIA egyébként a napokban jelentette meg általános és középiskolás diákokat oktató tanároknak szóló oktatási segédanyagát, amelynek része a fenti videó is. A segédanyag központi témája az alkotók jogainak tisztelete. Ennek elérését a tanórai keretben bemutatható kisfilmmel és a tanárok számára készült óratervekkel (prezentációk, előadások, interaktív feladatok) segítenék a jogvédők.

A SIIA szerint elengedhetetlen, hogy a fiatal generációt az alkotás tiszteletére, a kreativitás és innováció támogatására neveljék. Ezt a célt szolgálja, hogy a feladatok elvégzése során a diákok a művészek, alkotók szerepébe helyezkedve lássák át az alkotás folyamatát, és így próbálják megérteni, miért van szükség a szerzői jog védelmére. Az elgondolás redben van. Az azonban érdekelne, Titeket meggyőzne-e DP arról, hogy ne kalózkodjatok?

A napokban nagy port kavaró hír volt a zeneiparban, hogy az EMI teljeskörű tulajdonosa lett a Citigroup bank, amelynek a kiadó rengeteg pénzzel tartozott. Várható, hogy az EMI-t hamarosan, akár egy éven belül eladják, de kérdéses, hogy a kiadót egészében (találnak-e vevőt?) ruházzák át, vagy az általa gondozott művek katalógusonként lesznek-e értékesítve.

A Beatles-dalok jogai is az EMI tulajdonában vannak...

A tulajdonos váltás körülményeiről itt olvashattok bővebben, a bejegyzés apropóját viszont az a cikk adja, amelyben Alan McGee arról értékezik, hogy a kiadó ellehetetlenüléséhez a kalózkodás vezetett. A muzsikus, zenei publicista és menedzser szerint voltak hibák a kiadó menedzselésében, de a probléma mélyén az illegális letöltés gyökeredzik, így az EMI sorsának alakulása intő jel kell legyen a zeneipar számára.

McGee szerint sürgősen változtatni kell a zeneiparnak védelmet biztosító jogszabályi környezeten, mivel a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé, hogy egy újabb Rolling Stones bukkanjon fel a zenei palettán. Hozzáteszi, fontos lenne, hogy az illegális letöltők végre felismerjék, ha letöltenek egy dalt, azzal nem a zenekiadóknak, menedzsereknek tesznek keresztbe - mint írja, azok a pasik így is úgy is felveszik a masszív fizetést - hanem a tizenéves srácoknak, akik szeretnének sikeresek lenni.

McGee szerint a nyolcvanas, kilencvenes években még, ha egy banda megalakult, akkor eltelt néhány év a formálódással, mielőtt elfogadható zenészekből jó zenészekké váltak, ma viszont az újformációk meg sem kapják az esélyt arra, hogy megtalálják a hangjukat, hanem azonnal ejtve vannak...

Jó eséllyel mindig lesznek olyan internetezők, akik csak azért töltenek le illegálisan fájlokat, mert megtehetik, de nem titok, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik más/jobb alternatíva híján választják a szórakoztató tartalmakhoz történő hozzáférés ezen formáját. Ez utóbbiak az elérhetőség hiányára, a mozibemutató és a legális online hozzáférés közötti hosszú időintervallumra vagy épp a korlátozott felhasználhatóságra (pl.: DRM) hivatkozva kalózodnak. Nos, nekik szól a fájlcserélők által megalkotott, "Don't make me steal" című kiáltvány. A csatlakozók vállalnák, hogy felhagynak jogsértő magatartásukkal, amennyiben a legális tartalomkínálat megfelelne bizonyos meghatározott kritériumoknak...

A kiáltvány szerkesztői többek között kívánják, hogy:

- a kölcsönözhető filmek ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- a megvásárolható filmek ne kerüljenek többe, mint egy mozijegy ára

- a tévésorozatok (epizódonkénti?) ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- ne legyenek piacfüggő nyelvi megkötések a filmekhez

- a rajongók készíthessenek és terjeszthessenek feliratokat

- a kifizetett tartalom legyen azonnal, reklámok nélkül elérhető

- a megjelenési dátum legyen globálisan egységes

- minden valaha gyártott film legyen online letölthető

- a filmeket bármilyen hordozón, korlátozások nélkül nézhessék

A kiáltvány pontjait elnézve még a letöltés-barát TorrentFreak szerkesztői is elismerik, hogy túlzottan extrém, és olyan elvárásokat fogalmaz meg a szórakoztatóiparral szemben, amelyeket az iparág fordított helyzetben soha nem várna el a fogyasztóitól. A legnagyobb probléma a kiáltvánnyal, hogy kereskedelmileg irreális követeléseket fogalmaz meg. El tudjátok képzelni, hogy nagy hirtelen minden valaha gyártott filmet bedigitalizálnak, és ezt reklámok nélkül azonnal hozzáférhetővé teszik? Mindezt filmenként kevesebb, mint egy mozijegy áráért, miközben létrehoznak egy olyan infrastruktúrát, amelynél nem kell várni a letöltésre, de tucatnyi nyelvi opció közül is választhatunk?