nokamu

No, ilyen sem gyakran esik meg a popbizniszben: friss hírek szerint tegnap reggelre a legnagyobb videómegosztó portál üzemeltetői felfüggesztették Lady Gaga hivatalos YouTube fiókját szerzői jogi jogsértésre hivatkozva. A milliárdos nézettséggel büszkélkedő énekesnő VEVO csatornája működik, ellenben a másik fiókra felkerült egy Japánban készült videó, aminek talán nem kellett volna.

A hivatalos fiók kezelői a japán Fuji TV showműsorának, a SMAP x SMAP című adásnak egy tízperces részletét töltötték fel, amelyben Lady Gaga új albumáról énekel dalokat. Az MTV News szerint az énekesnő a SMAP japán fiúbanda kíséretében és háttértáncosaival énekli el a The Edge of Glory című számát. Úgy tűnik azonban, hogy a menedzsmentje elfelejtette beszerezni a szükséges engedélyeket a performansz terjesztéséhez, ugyanis az illetékes Media Interactive panaszt tett a videómegosztónál, így tegnap reggelre a Gaga rajongók a következő üzenetet találták a szokatlan előadónő oldalán: "This account has been suspended due to multiple or severe violations of YouTube's Copyright Policy."

A YouTube fiók azóta egyébként ismét működik. 

Kép forrása: Wikipédia

Április végén bemutattunk itt a blogban egy művészi igénnyel készített plakátsorozatot, amelyben ismert - egyébként már elhunyt - zenei legendák halálát gondolták újra az alkotók. TBWA reklámügynökség képein Marley, Hendrix, Mercury és Elvis halálát nagy dózisú kalózvírus okozta. ( A képeket megnézhetitek itt.)

Meggyőződésünk, hogy még az is el kell ismerje, hogy az ötlet és a kivitelezés nagyon is rendben van, aki egyébként inkább a kalózkodás, mint a szerzői jog híve. Ezt az álláspontunkat tartjuk a most megnézett videó függvényében is, amelyben Michael Jackson-t konkrétan halálra rémítik a kalózok. A koncepció és a látványvilág ugyanaz. Ötletes.

PIRACY from FIRST FLOOR UNDER on Vimeo.

2012 év végn lejár az ír himnusz, az Amhrán na bhFiann szerzői jogvédelmi ideje. Bár azt gondolnánk, hogy egy ilyen nemzeti dallam sajátos szerzői jogi helyzetű (az is, de erről lejjebb), mégis, van neki jogtulajdonosa, és bizony elévül a jogvédelme is.

A HENT híroldalán olvasható beszámoló szerint az ír nemzeti himnuszt Peadar Kearney írta a század elején angol nyelven, hivatalos ír fordítását Liam Ó Rinn készítette el 1922-ben. Az állam 1933-ban vásárolta meg a himnusz szerzői jogait 1000 font összegért, majd a szerzői jogi szabályok változásából adódóan további 2500 fontot fizetett az örökösöknek 1965-ben. A jogvédelmi idő a szerző halálának hetvenedik évfordulója, azaz jövő év végén jár le. Ez egy érdekes helyzetet teremthet, ugyanis a jogvédelem lejárta után elképzelhető, hogy lecserélik a himnuszt, amely immár 90 éve kíséri a nemzeti ünnepeket, de legalábbis az időpont közeledtével felerősödhetnek azok a hangok, amelyek ezt szeretnék. A dal ugyanis már megírása óta folyamatos viták tárgya: a kritikusok szerint a szövegezése túl harcias és britellenes.

A himnusz egyedi helyzetére visszatérve: a szerzői jogok állami tulajdonban vannak, ez azért fontos, mert így biztosítható, hogy jogdíjfizetési kötelezettség nélkül (azaz ingyen) szabadon, bárhol, bármikor elhangozhassék. Természetesen fontos az is, hogy az államnak így lehetősége van gondoskodni arról, hogy a himnusz csak megfelelő formában szóljon, és fel tud lépni azok ellen, akik becsmérlik vagy gúnyolják a nemzeti dallamot.

Ha meghallgatnátok:

Impresszív képsorozatot készített az olasz TBWA reklámügynökség arról, hogy öli meg a zenészeket a kalózkodás. A sorozat Bob Marley, Elvis, Jim Morrison, James Brown, Jimi Hendrix és Freddy Mercury fiktív halálát ábrázolja, amelyet nagy dózisú kalózvírus okozott. Oké, mind tudjuk, hogy ezen legendák életének nem a kalózkodás vetett véget, sőt, munkásságuk idején még nem is volt ennyire releváns a probléma, de a képek 1) nagyon jól megragadják azt az érvet, hogy a szerzői jog semmibe vétele mellett nem fog még egy Elvist vagy Morrisont kitermelni a világ zeneipara, és 2) ha valaki a kalózkodás mellett foglal állást, akkor is el kell ismerje, hogy nagyon látványosak.

Jó eséllyel mindig lesznek olyan internetezők, akik csak azért töltenek le illegálisan fájlokat, mert megtehetik, de nem titok, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik más/jobb alternatíva híján választják a szórakoztató tartalmakhoz történő hozzáférés ezen formáját. Ez utóbbiak az elérhetőség hiányára, a mozibemutató és a legális online hozzáférés közötti hosszú időintervallumra vagy épp a korlátozott felhasználhatóságra (pl.: DRM) hivatkozva kalózodnak. Nos, nekik szól a fájlcserélők által megalkotott, "Don't make me steal" című kiáltvány. A csatlakozók vállalnák, hogy felhagynak jogsértő magatartásukkal, amennyiben a legális tartalomkínálat megfelelne bizonyos meghatározott kritériumoknak...

A kiáltvány szerkesztői többek között kívánják, hogy:

- a kölcsönözhető filmek ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- a megvásárolható filmek ne kerüljenek többe, mint egy mozijegy ára

- a tévésorozatok (epizódonkénti?) ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- ne legyenek piacfüggő nyelvi megkötések a filmekhez

- a rajongók készíthessenek és terjeszthessenek feliratokat

- a kifizetett tartalom legyen azonnal, reklámok nélkül elérhető

- a megjelenési dátum legyen globálisan egységes

- minden valaha gyártott film legyen online letölthető

- a filmeket bármilyen hordozón, korlátozások nélkül nézhessék

A kiáltvány pontjait elnézve még a letöltés-barát TorrentFreak szerkesztői is elismerik, hogy túlzottan extrém, és olyan elvárásokat fogalmaz meg a szórakoztatóiparral szemben, amelyeket az iparág fordított helyzetben soha nem várna el a fogyasztóitól. A legnagyobb probléma a kiáltvánnyal, hogy kereskedelmileg irreális követeléseket fogalmaz meg. El tudjátok képzelni, hogy nagy hirtelen minden valaha gyártott filmet bedigitalizálnak, és ezt reklámok nélkül azonnal hozzáférhetővé teszik? Mindezt filmenként kevesebb, mint egy mozijegy áráért, miközben létrehoznak egy olyan infrastruktúrát, amelynél nem kell várni a letöltésre, de tucatnyi nyelvi opció közül is választhatunk?