Már 1952 októberében szabadalmaztatták a vonalkódot, ami hatvan éves pályafutása alatt a világ minden termékét "meghódította". A technológiát hamisítás ellen is sikerrel alkalmazzák.
1952. október 7-én került szabadalmi oltalom alá a vonalkód, napjaink legelterjedtebb információs kódja. A szabadalmat Bernard Silver és Norman Joseph Woodland jegyzi, akik automatikus információleolvasás technológiája iránti kutatásaik során fejlesztették ki a különböző vastagságú függőleges világos és sötét közökből, illetve vonalakból álló kódsort. (Nem mindenki tudja, de a vonalkódban nem a fekete vonalak, hanem a köztük lévő fehérek a „hasznosak”, mivel ezekről verődik vissza a leolvasó által kibocsátott impulzus. A különböző vastagságú és távolságú fehér vonalak egy számsorozatot kódolnak, amit általában számjegyekkel is kiírnak a vonalkód alatt.)
Bár a vonalkód igen korán megszületett, széleskörű elterjedésére csak a leolvasására alkalmas lézer kifejlesztését követően kerülhetett sor. A kereskedelemben legelőször Ohio állam egy üzletében használták: egy Wrigleys rágógumin lévő kódot olvastak le 1974-ben. Hazánkban 1984-ben a Skála vezette be elsőként a vonalkódrendszert.
A vonalkód az áruk csomagolásán lehetővé teszi a gyártó ország, a gyári szám, a termék cikkszámának gyors azonosítását. Használata nagyban segíti és gyorsítja az információ áramlását a bolti pénztáraknál, raktári átvételnél, illetve minden olyan helyen, ahol az üzleti folyamatokban szükséges. Épp ez az a képessége, ami hamisítás elleni technológiaként is hasznossá teszi: a termék származását jelölő kódsor termék különböző kiszereléseire nyomtatható, így az ellátási lánc bármely pontján, a gyártótól a fogyasztóig lekérdezhető és igény szerint ellenőrizhető.
Utolsó kommentek