Sokan vásárolnának e-könyveket, de kevés a legális tartalom, a kortárs irodalomhoz és a slágerkönyvekhez ezért leginkább a szürkezónában férhet hozzá a potenciális olvasó – állítja Farkas István, aki szakmai blogján keresztül igyekszik felnyitni a hazai könyvszakma szemét az új technológiákban rejlő lehetőségekre.
Az ekonyvolvaso.blog.hu üzemeltetőjével a Magyar Nemzet Online közölt interjút. Az alábbiakban ebből közlünk néhány érdekes kérdést, választ.
– Az utóbbi időben láthatóan megélénkült a magyarországi e-könyv világ. Mi ennek az oka, hol tartunk ezen a téren?
– Ma nem lehet papíron kiadni semmit, aminek egy picit is van reménye a népszerűségre úgy, hogy ne készüljön belőle valamilyen – illegális – digitális másolat rövid időn belül. Azaz igény van a digitális olvasnivalóra. Ehhez képest durván háromezer cím érhető el nálunk kereskedelmileg legálisan. Ebből nincs harminc premier cím, de talán tíz se. Az ekonyvolvaso.blog.hu már 2009 óta, az Egyesülés az e-könyvekért pedig ezektől a napoktól kezdve azon dolgozik, hogy legyen legális és értelmes alternatíva. Azaz kurrens kiadványok, értelmes áron, vállalható feltételekkel. Amikor megszületett a szöveg digitalizálásának a lehetősége, akkor nem a kiadók csaptak le rá, hanem a civilek, akik elégedetlenek voltak a régi rendszerrel, amiben a fejük fölött döntötték el, mihez juthatnak hozzá. Ha akarok venni egy három-öt éve kiadott könyvet, könnyen megeshet, hogy nem találom. Boltban már, antikváriumban még nem. Fontos üzenete a blogomnak, hogy én elsősorban mint potenciális vevő írok a témáról.
(...)
– Az e-könyves fórumokon időnként egészen kiadóellenes hangok is megjelennek. Mennyire jogosak ezek a kirohanások?
– A kiadóellenességnek számos oka van, és ezek közül egynémely sajnos jogos is. A kiadók sokszor erőből tárgyalnak, és maguk akarják eldönteni, hogy mire van igény. Az olvasók keveset tudnak a kiadói munkáról, arról például, hogy milyen sokat kockáztatnak, hiszen tíz könyvből három lesz jobb esetben sikeres, de nem igazán látható előre, melyek lesznek ezek, tehát mind a tízbe bele kell rakni a munkát és a pénzt. A magyar kiadók koránt sincsenek irigylésre méltó helyzetben: tőkeszegények, ráadásul ki vannak szolgáltatva a terjesztőknek, az olvasóknak, a jogtulajdonosoknak és még a nyomdáknak is. Úgyhogy én személy szerint csodálom azokat, akik ilyen körülmények között is talpon tudnak maradni. Könnyű a kiadókra mutogatni, mert a nevüket adják a könyvhöz, pedig sokszor a terjesztők sokkal inkább hibáztathatók a piaci anomáliákért.
E-olvasók (Forrás: wvlibrary)
– Ahogy a zeneipar esetében, úgy itt sem egészen érti az ember a régebbi piaci szereplők nehézkes reagálást. Nem látták előre a könyvkiadók, hogy mi fog történni?
– A könyv, ahogy ma ismerjük, több száz éve ágyazódott be a kultúránkba. Mind a mai napig igaz az, hogy 100 emberből nyolcvan-kilencven inkább papíralapú formában szeretné megszerezni, elolvasni a könyvet. Sokak szerint az e-könyv nem könyv, mert nem susog, nem papír, nem kézzelfogható. Viszont százból akad azért tíz, aki vásárolna e-könyvet. Ha már a személyes vonatkozásoknál tartunk: gyakorlatilag bármilyen, kicsit is népszerű könyvhöz hozzáférek (mint ahogy bárki más is), ha nagyon kell. De munka van a felkutatásával, esetleg a fogyaszthatóvá alakításával, ráadásul nem akarok lelkiismereti kérdést csinálni az ügyből. Szóval szeretném, ha jó minőségben megkaphatnám az olvasnivalót, ha már egyszer hajlandó vagyok pénzt áldozni rá. A blog missziója az, hogy felmérjük ezeket az igényeket, és közvetítsük azok felé, akiknek módjukban áll ezen változtatni. Például ha már kifutottak a printek, és nem éri meg valamit a boltok polcain tartani, nem érdemes melegen tartani a nyomdagépet, legalább akkor legyen elérhető elektronikusan, megfelelő minőségben. Nyilván az egyidejű megjelenés (papír és elektronikus) lenne az ideális. Beszédesek egyébként az adatok. Ahogy említettem, körülbelül háromezer cím érhető el legálisan, de ha bemegyek a szürkezónába, akkor ott van legalább negyven-ötvenezer cím, a legkelendőbbek is. A legújabb George R. R. Martin-könyv is megvan már elektronikusan, ráadásul jól olvasható minőségben, ennek ellenére a papírkönyv kiválóan fogy, mint ahogy fogyott a maga idején a Harry Potter, a Da Vinci-kód vagy a Twighlight is. A könyvkiadók pedig, ha látják is ezeket a változásokat, és ha elszántak és akarják is, akkor is csak nagyon nehezen tudnak elmozdulni a jó irányba.
(...)
– És mennyire igaz az az állítás, hogy ha lesz végre tömegesen elérhető legális tartalom, akkor visszaszorul a könyvek beszkennelése és illegális megosztása?
– Ezen a téren is kétsebességes a világ: komoly eltérés van a Nyugat és a mi térségünk között. Amerikában már meg tudták lépni, hogy van legálisan elérhető zene 99 centért, és sokan nagyon jól megélnek ebből. De ott van példának Finnország is, ahol a Nokia nagyon komoly bajban van, és könnyen elképzelhető, hogy szélsőséges esetben például az Angry Birds című, nagyon népszerű játékot fejlesztő, szintén finn cég vásárolja majd meg. Ebben az esetben nem kizárt, hogy nemsokára nem a telefonon játszanak az emberek a játékkal, hanem az angry birdsös kütyükön lehet majd telefonálni is. Tehát nagyon sok minden változóban van, és nem ritkán ma már nem a drága szoftverek és a készülékek jelentik az igazi bevételforrást a magánfelhasználók piacán, hanem azok a szolgáltatások pörögnek – lásd Amazon vagy az iTunes –, ahol az emberek gondolkodás nélkül, ösztönösen döntve képesek egy-két metrójegy áráért megvenni az adott tartalmat vagy alkalmazást. Könyvet készíteni persze nehéz lenne ennyiből, pláne ilyen forgalmi adatok mellett, és nyilván jobb lenne a helyzet, ha már komoly piaca lenne a magyar e-könyvnek. Amerikában sincs ez nagyon másként, ott is előfordul például, hogy az e-könyv ára akár még magasabb is, mint a nyomtatotté. Ha tömegesen – és értelmes áron – lesz elérhető tartalom, akkor előbb-utóbb vissza fog szorulni a kalózkodás, mert nem éri meg majd bíbelődni vele, és vállalni a morális, esetlegesen a büntetőjogi konfliktusokat. De fontos látni, hogy nem a szigor fogja majd visszavetni az illegális megosztást, hanem a vásárlás kényelme.
A teljes cikket ITT olvashatjátok el.
Egy német bírósági ítélet szerint nem vonhatók felelősségre a szülők, ha gyermekük a családi internet előfizetést használva kalózkodik. A bíróság szerint alapos ok nélkül a szülő nem köteles figyelni vagy szoftverekkel akadályozni, hogy mit csinál a gyerek a világhálón.
Utolsó kommentek