nokamu

Negyvennégy zeneszám illegális megosztásáért összesen 2000 korona (311 dollár!) pénzbírságot szabott ki a svéd bíróság egy fájlcserélőre. A 26 éves érintett ellen a Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége (IFPI) kezdeményezett eljárást. Bár a bíróságon alapvetően 45 dollár/dal összegű kártérítés megítélését kérték, a végső összeg végül dalonként 7 dolláros büntetést jelent.

Az összeg meglepően alacsony, ha az amerikai bírósági gyakorlattal hasonlítjuk össze. Bár az amerikai Jammie Thomas-Rasset és Joel Tenenbaum esete kirívó, érdekes összevetni, hogy az előbbire összesen 1,5 millió, az utóbbira 67,500 dolláros kártérítést rótt ki az eljáró testület. Thomas-Rasset 24, Tenebamum 31 dal illegális terjesztéséért került bíróság elé. Az ügy jelenlegi állása szerint esetükben a kártérítés dalonkénti összege több mint 62 ezer, illetve 2100 dollár.

Nem állítjuk, hogy nem fedezhető fel aránytalanság az amerikai ítéletekben, de a svéd bíróság által megítélt összeg mégis látványosan kevésnek tűnik...

A napokban nagy port kavaró hír volt a zeneiparban, hogy az EMI teljeskörű tulajdonosa lett a Citigroup bank, amelynek a kiadó rengeteg pénzzel tartozott. Várható, hogy az EMI-t hamarosan, akár egy éven belül eladják, de kérdéses, hogy a kiadót egészében (találnak-e vevőt?) ruházzák át, vagy az általa gondozott művek katalógusonként lesznek-e értékesítve.

A Beatles-dalok jogai is az EMI tulajdonában vannak...

A tulajdonos váltás körülményeiről itt olvashattok bővebben, a bejegyzés apropóját viszont az a cikk adja, amelyben Alan McGee arról értékezik, hogy a kiadó ellehetetlenüléséhez a kalózkodás vezetett. A muzsikus, zenei publicista és menedzser szerint voltak hibák a kiadó menedzselésében, de a probléma mélyén az illegális letöltés gyökeredzik, így az EMI sorsának alakulása intő jel kell legyen a zeneipar számára.

McGee szerint sürgősen változtatni kell a zeneiparnak védelmet biztosító jogszabályi környezeten, mivel a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé, hogy egy újabb Rolling Stones bukkanjon fel a zenei palettán. Hozzáteszi, fontos lenne, hogy az illegális letöltők végre felismerjék, ha letöltenek egy dalt, azzal nem a zenekiadóknak, menedzsereknek tesznek keresztbe - mint írja, azok a pasik így is úgy is felveszik a masszív fizetést - hanem a tizenéves srácoknak, akik szeretnének sikeresek lenni.

McGee szerint a nyolcvanas, kilencvenes években még, ha egy banda megalakult, akkor eltelt néhány év a formálódással, mielőtt elfogadható zenészekből jó zenészekké váltak, ma viszont az újformációk meg sem kapják az esélyt arra, hogy megtalálják a hangjukat, hanem azonnal ejtve vannak...

Jó eséllyel mindig lesznek olyan internetezők, akik csak azért töltenek le illegálisan fájlokat, mert megtehetik, de nem titok, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik más/jobb alternatíva híján választják a szórakoztató tartalmakhoz történő hozzáférés ezen formáját. Ez utóbbiak az elérhetőség hiányára, a mozibemutató és a legális online hozzáférés közötti hosszú időintervallumra vagy épp a korlátozott felhasználhatóságra (pl.: DRM) hivatkozva kalózodnak. Nos, nekik szól a fájlcserélők által megalkotott, "Don't make me steal" című kiáltvány. A csatlakozók vállalnák, hogy felhagynak jogsértő magatartásukkal, amennyiben a legális tartalomkínálat megfelelne bizonyos meghatározott kritériumoknak...

A kiáltvány szerkesztői többek között kívánják, hogy:

- a kölcsönözhető filmek ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- a megvásárolható filmek ne kerüljenek többe, mint egy mozijegy ára

- a tévésorozatok (epizódonkénti?) ára ne haladja meg egy mozijegy árának 1/3-át

- ne legyenek piacfüggő nyelvi megkötések a filmekhez

- a rajongók készíthessenek és terjeszthessenek feliratokat

- a kifizetett tartalom legyen azonnal, reklámok nélkül elérhető

- a megjelenési dátum legyen globálisan egységes

- minden valaha gyártott film legyen online letölthető

- a filmeket bármilyen hordozón, korlátozások nélkül nézhessék

A kiáltvány pontjait elnézve még a letöltés-barát TorrentFreak szerkesztői is elismerik, hogy túlzottan extrém, és olyan elvárásokat fogalmaz meg a szórakoztatóiparral szemben, amelyeket az iparág fordított helyzetben soha nem várna el a fogyasztóitól. A legnagyobb probléma a kiáltvánnyal, hogy kereskedelmileg irreális követeléseket fogalmaz meg. El tudjátok képzelni, hogy nagy hirtelen minden valaha gyártott filmet bedigitalizálnak, és ezt reklámok nélkül azonnal hozzáférhetővé teszik? Mindezt filmenként kevesebb, mint egy mozijegy áráért, miközben létrehoznak egy olyan infrastruktúrát, amelynél nem kell várni a letöltésre, de tucatnyi nyelvi opció közül is választhatunk?

Az Oscar-díj jelölések bejelentését követően a waxy.org 2003 óta minden évben elkészíti a maga összesítését a jelölt produkciók illegális pályafutásáról. A 2011-es esélyesekre vonatkozó adatbázisa szerint az elmúlt egy évben csökkent a kiszivárgó screenerek (a problémáról bővebben itt) száma - írja a HENT. A waxy szerint a 2011-es év jelöltjei közül – a dokumentumfilmes és idegen nyelvű kategória jelöltjeit nem számítva – 29 filmből már 23 alkotás DVD minőségű kópiája érhető el illegálisan az interneten. Ezek száma a jelöltek bejelentésekor még 20 volt. Tavaly a jelöltek bejelentésének napján ez az arány 26-ból 23 film volt, sőt a 2010-es díjátadó idejére gyakorlatilag mindegyik film felkerült a netre.

A lassuló trendet mutatja, hogy a 2011-es jelölt filmek 38 százaléka került ki screener kópiaként, míg tavaly ez az arány 41 százalék volt. Ha a kereskedelmi forgalomba került DVD-kről készült illegális másolatokkal is bővítjük a letölthető filmek kategóriáját, akkor az adatok azt mutatják, hogy a jelöltek nyilvánosságra hozatalakor a tavalyi 79 százalékos arányhoz képest idén a jelöltek 66 százaléka volt letölthető illegálisan kitűnő minőségben.

A 2011-es gyűjtés érdekessége, hogy nőni látszik a mozibemutató és az online illegális megjelenés közötti időintervallum: az elmúlt egy évben átlagosan 37 nap telt el a bemutató és a kamerával felvett vagy más formátumú kalózkópia online felbukkanása között. Ennek bizonyára a stúdiók örülnek, mint ahogy annak is, hogy az átlagot növeli, hogy három film esetében több mint 100 nap telt el a két időpont között.

A filmek felbukkanásának medián értéke egyébként 17 nap, azaz ugyanannyi kalózkópia bukkant fel ezen intervallumot megelőzően, mint utána. Az adatgyűjtés szerint a legkorábban, nyolc nappal a bemutató előtt a Nicole Kidman nevével fémjelzett The Rabbit Hole szivárgott ki jó minőségben, míg a legkésőbb, 125 nappal a bemutató után, a Winter’s Bone.

A teljes statisztikát itt tudjátok elérni egészen 2003-ig visszamenőleg.

Új módszert választott Fekete hattyú című filmjének promotálása a Fox stúdió. A színészszakszervezet, azaz a Screen Actors Guild (SAG) januári díjátadója előtt a közel 100 ezer SAG szavazó számára az iTunes oldalán keresztül tette elérhető az alkotást. A szavazóknak 24 órára kizárólagos hozzáférést adott, hogy megnézhessék a produkciót, majd leadják voksukat. A stúdió a lépéssel az ún. screener DVD-k illetéktelen kezekbe kerülését próbálta megakadályozni. A kritikusoknak, filmítészeknek és más szakembereknek szánt fizikai hordozók ugyanis rendre kiszivárognak, különösen a díjátadó szezonban, amikor a gyártók fimenként mintegy 20 ezer lemezt küldenek szét, amelyek aztán az illegális letöltő oldalakra felkerülve kalózpéldányként terjedhetnek tovább a világhálón.

Természetesen minden stúdió szeretne filmjeivel minél több elismerést elnyerni, hiszen ezek presztízs értékük mellett a bevételt is felpörgetik, ám a screenerek kiküldése meglehetősen kockázatos. 2008-ban például a Gettómilliomos, az Ausztrália és a Benjamin Button különös élete is konkrétan egy Oscar-screenernek köszönhetően került ki a netre - írja a HENT.

A kalózkodás elleni szempontból az online elérés egyszerűbb és olcsóbb megoldás, mint a digitális vízjeles lemezek vagy a szigorított másolásvédelemmel ellátott kópiák terjesztése. Attól legalábbis nem kell tartsanak a stúdiók, hogy a DVD lemezt ellopják vagy eltűnik. Valószínűleg ebből a megfontolásból csatlakozott a fent említett Fox-hoz a Paramount Pictures és a Focus Features is, így az SAG szavazók A harcos és a The Kids Are All Right című filmekről is online megtekintés után ítélkezhettek. Ugyanakkor a digitális screenerek nem feltétlenül jelentik a megoldást a kalózkodás problémájára.

A legelszántabb jogsértők könnyen megtalálhatják a módját a lopásnak, akár a streamelt fájl feltörésével, vagy ha másként nem, egy kamera monitor elé állításával. Mégis, Hollywoodnak meg kell próbálnia megakadályozni a hanyagságból, meg nem értésből, rossz szándékból származó kiszivárgásokat, hiszen azt nem engedhetik meg maguknak, hogy a kiszivárgástól való félelmükben egyáltalán ne küldjenek anyagot az ítészeknek. Ugyan melyik filmes szakember szavazna egy olyan filmre, amit nem is látott?!