Botrányok, szervezetlenség, hiteltelenség – ez jellemzi a német Kalóz pártot. Képviselő jelöltjeik hiába szerepeltek jól az elmúlt tartományi választásokon, a dolgos hátköznapokban már nehezen boldogulnak.

A párt logójával ellátott patkányfigura

A németországi kalózok az elmúlt évben megtartott tartományi választásokon igen eredményesen szerepeltek: tucatnyi képviselőjük került be Berlin, a Saar-vidék, Észak-Rajna-Vesztfália és Schleswig-Holstein tartományok képviselő testületébe is, ám az aktuális közvélemény-kutatások szerint a párt képviselői egyáltalán nem biztos, hogy a jövőre esedékes szövetségi voksoláson elegendő szavazatot tudnak majd összegyűjteni a parlamenti küszöb eléréséhez. Sőt, az is valószerűtlen, hogy a januári alsó-szászországi választáson eredményesek legyenek. A szavazói kiábrándulás oka, hogy a párt szervezetlen, nincsen központi programja, vezetői hiteltelenek, képviselői saját érdekek és érdeklődés mentén helyezkednek, ráadásul a politikusi szerepet is csak most kezdik tanulgatni.

A német kalózok vergődéséről riportot közlő Spiegel online a pártot uraló fejetlenségre jellemző példaként említi, hogy míg Martin Delius, a berlini tartományi parlament kalózpárti képviselője egy új repülőtér átadásának körülményeit vizsgáló bizottság elnökeként próbál hitelesen megjelenni, addig a német sajtó attól hangos, hogy a párt politikai vezetője, Johannes Ponader mezítlábas lábát masszírozta egy televíziós talk showban, miközben arról beszélt, hogy több párkapcsolata is van egyszerre.

Johannes Ponader (jobbra) egy tévé interjúban

Ponader egyébként is kivívta már a párt tagjainak és a közvélemény ellenszenvét, mikor arra kérte a mozgalom szimpatizánsait, hogy adományozzanak pénzt a fizetésére, miközben a pozíciót önkéntes alapon vállalta el.

Egyelőre nem tudni, ki lesz a párt listavezetője a 2013-as választásokon, a párt hierarchia rendszere ugyanis teljesen kiforratlan, ráadásul túl sok a botrány a vezetőik körül. Bernd Schlömer például a párt hat hónapja megválasztott elnöke, de még mindig nem vette át pozícióját.  Sebastian Nerz, Schlömer elődje, és jelenlegi helyettese hiteles lehetne listavezetőként, de már bejelentette, hogy nem indul jelöltként. Julia Schramm, a párt egy másik prominens tagja pedig azt követően állt el a jelöltségtől, hogy frissen publikált könyvét kiadója levetette a kalóz oldalakról. A jelöltválasztást nehezíti az is, hogy tagjai annyira eltérő életmódot és elveket képviselő figurák: Ponader például a „szabad szerelem” híveként az Occupy mozgalom aktivistája, továbbá munkanélküli, míg Schlömer férj és apa, és köztisztviselőként dolgozik a Védelmi Minisztériumban.

Amíg a párt vezetősége ennyire szétszórt, nem csoda, hogy a már megválasztott képviselőik sem találják helyüket a tartományi képviselőtestületekben. A 23 éves  Jasmin Maurer, Saar-vidéki képviselő például arról panaszkodott a Spiegel újságírójának, hogy még csak most tanulja feladatait, és épp ezért képtelen megfelelni annak az elvárásnak, hogy politikusként a legkülönbözőbb témákban legyen véleménye. Szintén Saar-vidéki példa, hogy a helyi kalóz képviselők átláthatósági programjuk keretében lelkesen felállítottak bizottságot, amely múzeumépítési költségeket vizsgált volna, de képtelenek voltak bármilyen adatot is nyilvánosságra hozni.

Számítógépesített pártgyűlés

Az eredmények helyett a kalózpárti képviselők a folyamatba fektetnek energiát: Berlinben élőben közvetítik üléseiket, a Saar-vidéken felülvizsgálták az éttermi menüt, Észak-Rajna-Vesztfáliában a parlamenti levelezés spam szűrését elemzik, míg Schleswig-Holstein régióban azért küzdenek, hogy használhassanak laptopot a plenáris üléseken.

Ilyen szervezetlenség mellett az sem meglepő, hogy a képviselők programja sem kidolgozott: a közös célok helyett egyéni érdeklődés és érdekek mentén mozognak. A zöld pártból átigazolt képviselőjük például környezetvédelmi programmal kampányol, a vámszervektől érkező tagjuk pedig volt kollégáinak ígért érdekvédelmet. Egy tagjuk, Patrick Breyer pedig a kormányzati megfigyelés ellenzését tűzte zászlajára. Ennek okán még párttársai sem tudják, hol lakik, hogy ne tudják lenyomozni, rendszeresen váltogatja telefonja SIM kártyáját, és képviselői széke elfoglalásakor nem volt hajlandó megadni személyes adatait. Ezek híján persze nem kapott fizetést, így kompromisszumos megoldásként mégiscsak megadta lakcímét a hivatalának.

A fentiekre való tekintettel nagyon össze kell kapnia magát a pártnak, ha eredményeket akar elérni az országos választáson. Egyes tagjai ennek érdekében újraválasztanák a vezetőséget, hogy új szereplőkkel kezdjék meg a kampányt, míg mások optimisták, és úgy hiszik a párt legnagyobb erőssége a kampányolás, így nem lesz nehéz mozgósítaniuk 2013-ban sem.

(Via: Spiegel)