nokamu

A napokban nagy port kavaró hír volt a zeneiparban, hogy az EMI teljeskörű tulajdonosa lett a Citigroup bank, amelynek a kiadó rengeteg pénzzel tartozott. Várható, hogy az EMI-t hamarosan, akár egy éven belül eladják, de kérdéses, hogy a kiadót egészében (találnak-e vevőt?) ruházzák át, vagy az általa gondozott művek katalógusonként lesznek-e értékesítve.

A Beatles-dalok jogai is az EMI tulajdonában vannak...

A tulajdonos váltás körülményeiről itt olvashattok bővebben, a bejegyzés apropóját viszont az a cikk adja, amelyben Alan McGee arról értékezik, hogy a kiadó ellehetetlenüléséhez a kalózkodás vezetett. A muzsikus, zenei publicista és menedzser szerint voltak hibák a kiadó menedzselésében, de a probléma mélyén az illegális letöltés gyökeredzik, így az EMI sorsának alakulása intő jel kell legyen a zeneipar számára.

McGee szerint sürgősen változtatni kell a zeneiparnak védelmet biztosító jogszabályi környezeten, mivel a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé, hogy egy újabb Rolling Stones bukkanjon fel a zenei palettán. Hozzáteszi, fontos lenne, hogy az illegális letöltők végre felismerjék, ha letöltenek egy dalt, azzal nem a zenekiadóknak, menedzsereknek tesznek keresztbe - mint írja, azok a pasik így is úgy is felveszik a masszív fizetést - hanem a tizenéves srácoknak, akik szeretnének sikeresek lenni.

McGee szerint a nyolcvanas, kilencvenes években még, ha egy banda megalakult, akkor eltelt néhány év a formálódással, mielőtt elfogadható zenészekből jó zenészekké váltak, ma viszont az újformációk meg sem kapják az esélyt arra, hogy megtalálják a hangjukat, hanem azonnal ejtve vannak...

A HENT híroldalán szereplő friss hír szerint az idei évben 1,2 milliárd dalt töltöttek le illegálisan a britek. Az adatot a brit zenekiadókat képviselő BPI friss jelentésében közölte, amely kiemeli, hogy hogy 2010-ben négy indított letöltés közül három illegális volt.

A számításokat részben a Harris Interactive piackutatására alapozták, amely a brit internetezők letöltési szokásairól is közöl adatokat. E szerint háromból egy helyi állampolgár kalózkodik, ezek negyede, azaz mintegy 7,7 millió fő zenei illegálisan terjesztett zenékhez is keresi a hozzáférést. A felmérés további adatai szerint a megkérdezettek 23 százaléka fájlcserélő oldalakat, 13 százaléka a nagyméretű fájlok letöltésére is alkalmas felületeket, 12 százaléka kifejezetten az MP3 gyűjtő portálokat használja a zeneletöltéshez.

A zeneipari szakértők az adatok közzétételét követően ismét sürgették a brit kormányt és a médiahatóságot, hogy mihamarabb rendezzék a tavasz végén elfogadott kalózkodás elleni törvény nyitott és vitás kérdéseit. A Digital Economy Act végrehajtási kódexét várhatóan 2011 év elején hozza nyilvánosságra az Ofcom, ebben szerepel majd, hogy hogyan és milyen körülmények között fogják alkalmazni a visszaeső jogsértőket akár az internetkapcsolatuk felfüggesztésével is szankcionáló ún. három csapásos rendszert.

Eléggé önellentmondó nyilatkozatot adott Anne B. Ragde, norvég írónő, akit könyvkalózkodásról kérdezett cikkében a skandináv Dagens Næringsliv online magazin. Radge, akinek több könyve magyarul is olvasható élesen kikelt a szerzői jogi jogsértések ellen, ám kiderült, hamisítványokat vásárol, sőt mp3 gyűjteménye sem jogtiszta forrásból származik.

Az interjúban Radge azt állította, komolyan aggódik műveinek illegális terjesztése miatt. Saját becslése szerint több mint félmillió koronát vesztett már el a kalózkodás miatt, ami számtalan álmatlan éjszakát okozott számára. Hozzátette, számára elviselhetetlen a gondolat, hogy mások meglopják. Mint mondta, a zenészek már csak koncertekből tartják fenn magukat, az íróknak azonban nincsen másuk, mint az eladott példányok után járó jogdíj.

Az interjúban azonban a kérdező rákérdezett arra, szokott-e hamisítványokat vásárolni, amire az írónő válaszul kifejtette, hogy bizonyos eredeti termékek szerinte annyira drágák, hogy inkább a hamisat veszi meg. Gyorsan felsorolta persze, hogy miből vesz eredetit, amikoris a beszélgetésen jelen lévő fia kisegítette a következő mondattal: „Kalóz mp3 gyűjteményed van. Az első 1500 dalt egy helyről másoltuk, egy másikról pedig még háromszázat.”

Az interjú megjelenését követő felháborodás során Radge azzal védekezett, hogy a dalokat a fia töltötte le, és hogy ez nem reprezentálja a valódi viszonyát a zeneiparral. Hozzátette a dalokat tartalmazó lejátszója a vidéki nyaralójában van, és hogy az ünnepek alatt megkeresi és letörli az illegális szerzeményeket.

Azt gondolnám, hogy egy író, aki teljes mértékben a vásárló olvasók jóindulatától függ nagyobb tisztelettel viseltetik mások szerzői jogait illetően. Ráadásul, ha már elkövette a jogsértést, legalább venné meg azt az 1500 dalt, ahelyett, hogy letörli. Azzal nem teszi jóvá az okozott károkat…

Kép forrása itt.